A kkv-k, a családi gazdaságok és az egyéni vállalkozók túlélése az európai gazdaságok túlélését jelenti

A koronavírus-világjárvány gócpontja Európába tevődött át, és még csak most jön a neheze. Ráadásul nem tudjuk, ez a válságos helyzet meddig fog tartani. Mindannyiunkat érinti, és minden korábbinál egyértelműbben rávilágít gyengeségeinkre és a kiszolgáltatottságunkra. Kiderült, egyáltalán nem vagyunk, voltunk felkészülve egy egészségügyi válsághelyzetre. Fegyvertelenek vagyunk, nincsenek egészségügyi készleteink, amelyeket azonnal bevethetünk. Külső szereplők mentőövére szorulunk. Látjuk, hogy omlanak össze a gazdaságok, s mind többen veszítik el a munkájukat. Az Uniónak ebben a helyzetben a tagállamok segítségére kell sietnie, hogy az ő szükségleteikhez igazítva lépjen. Jó, hogy ma a strukturális alapok átgereblyézésével néhány tagállam lélegzethez jut, de ebből azoknak, amelyek korábban jól teljesítettek és már lekötötték a forrásokat, egy fillér sem jut. Kérem a Bizottságot, álljon elő egy megoldással számukra is. Folynak az előkészületek az eurózóna pénzügyi megsegítésére, de kérem, hogy a zónán kívüliekre is gondoljanak. A Bizottság nemrég jött ki egy új iparstratégiával és kis- és középvállalkozási stratégiával; ezeket most mind újra kell gondolni, méghozzá úgy, hogy minden tagállam helyzetét figyelembe veszik, és kiegészítik a nemzetállami intézkedéseket. A kkv-k, a családi gazdaságok, az egyéni vállalkozók túlélése az európai gazdaságok túlélését jelenti; koncentráljunk rájuk, mert ez a kulcsa annak, hogy az Unió a járvány után mielőbb magára találjon, kerül, amibe kerül.